Messze nem a kedvenc filmem az „Idétlen időkig”, de most mégis elgondolkodtam a koncepción: ugyanazt a napot kell leélnünk újra és újra. Egyik kedvenc filmsorozatomban, a Supernaturel-ben is van egy ilyen rész. Ott az egyik testvérnek a végtelenségig kell végignéznie…